"…aki önként és örömest szolgál nekem,
abban kegyelmet kegyelemre halmozok."
Kempis Tamás.
Két szempár figyeli eleinte csodálattal, majd egyre növekvő rémülettel, amint a fiatal férfi újra meg újra meglovagolja a félelmetes sziklazátonyok felé hömpölygő hullámokat. Ez az ember vagy őrült, vagy szándékosan keresi a halált! És igazuk van: az elhagyatott ausztráliai tengerparton megjelenő ismeretlen fiatalember végső kétségbeesésében választaná a halált. Gyűlöli azt a társadalmat, amely a „hazafiság” jelszavával arra kényszerítette, hogy mint önkéntes vegyen részt a vietnámi háborúban – s azután kitaszította magából. Ő a szüleit, egykori barátait nem akarja látni többé – fiatal és szép felesége pedig őt, az elrútított férfit.
Akik pedig dobogó szívvel figyelik ezt az istenkísértő mutatványt, ugyancsak számkivetettjei a világnak: egy árván maradt bennszülött kisfiú, egy lelkileg kifosztott, magára hagyott fiatal nő. E három, oly különböző helyről elindult teremtés élete kapcsolódik össze ebben a történetben.
Sajátos dráma részesei lehetünk a mai estén. Mert ha nem csak színdarabként követjük az eseményeket, saját életünk is bevillanhat gondolataink közé. És ha szembe merünk nézni a bennünk megfogalmazódó kérdésekkel és gondolatokkal, akkor a dráma elérte célját: a katartikus megtisztulást.
Ennek reményében kívánok kedves Mindannyiuknak szép estét és tartalmas szórakozást!
Műsorunkon: A megperzselt fa