Forráspont - egy nap Jézussal
Archívum > 2018-as galériák
Forráspont- Egy nap Jézussal
Szeptember 15.-én a Nemzetközi Eucharisztikus Kongresszus titkársága által megrendezésre került a ,,Forráspont- Egy nap Jézussal” című ifjúsági eucharisztikus nap. A rendezvény a budapesti MOM Sportközpontban volt.
Én, Hortobágyi Arnold atya által szervezett busszal utaztam, ami 9-kor indult Veszprémvarsányból. A buszúton közösen imádkoztunk és már odafele nagyon jó hangulat volt. Budapesten a Gellért-hegynél szálltunk le, és mivel még volt időnk, így sétálva mentünk az eseményre, ahova érkezve bejelentkeztünk, majd el is foglalhattuk helyeinket. Az egész zenés dicsőítéssel kezdődött, majd következtek az előadások: Gersei Csenge kezdésével, majd Fábry Kornél, Vecsey H. Miklós és végül Hodász András.
Gersei Csenge az anorexiájáról beszélt és, hogy Isten hogyan hallgatta meg és segített neki. Életét megváltoztatta a Jézussal való személyes és szeretettel teli kapcsolata. Egy mondata a végén nekem nagyon megütötte a fülemet, amit már korábban is hallottam tőle, és azóta kíséri életemet: ,,…mert Isten nem teremt selejtet”.
Fábry Kornél atya történeteket mesélt nekünk, saját vagy ismerősei tapasztalatai alapján, amelyek a tanúságtételről, a hit fontosságáról és jelentőségéről szóltak.
Egy kis szünet után Vecsey H. Miklós elmondta, hogy számára mennyire fontos a kereszténységben a tett, és addig nem ítél el senkit, amíg ő maga meg nem tudja azt tenni, hogy lehajoljon egy utcán fekvő emberhez, és talpra segítse. Kanapé kereszténységnek hívta ezt.
Hodász András atya a boldogságról beszélt, és annak kereséséről. A 8 boldogságból hozott példákkal fejtette ki mondanivalóját rendkívül érdekesen és szórakoztatóan.
Szintén szünet után egy gyönyörű szentmise következett, majd egy csodaszép szentségimádás. A szentségimádás közben lehetőségünk volt felírni egy kis cetlire imakéréseinket, amit az oltár előtti tálba dobhattunk. A mellette lévő tálból pedig kártyákat húzhattunk, amin különböző Bibliai idézetek voltak.
Nekem kifejezetten tetszett, hogy itt senki sem nézett le, vagy ítélt el senkit. Aki akart az állva, égnek meresztve kezeit, akinek úgy volt kedve az térde ereszkedve imádkozott vagy dicsőített. Fantasztikus érzés volt, hogy korosztályombeliekkel együtt, hitben, reményben és szeretetben lehettem Jézussal. Bevallom őszintén, nem egyszer könnyeztem meg.
A hazafele utat már fáradtan, de így is kiváló hangulatban töltöttük. Nagyon hálás vagyok, hogy ott lehettem, és kiválóképp hálás vagyok azért, hogy megismerhettem a Pannonhalmi Bencés diákokat, mert még soha nem voltam együtt egy közösségben olyan velem egyidős fiúkkal, akik ilyen mélyen vallásosak lettek volna.
Remélem még sok hasonló élményben lesz részem!
Bogár Sára