Szent Erzsébet nap
Hírek > Aktuális
Szent Erzsébet ünnepe
2024. november 19.-én a Pannonhalmi Területi Apátság a hagyományos Szent Erzsébet-napi ünnepségét a szentiváni Keresztelő Szent János plébániatemplomban ülte meg a közösség, 15 bencés plébánia híveit vártuk a templomba, ahol a Genesius Színjátszó Kör a Bibliai idők, bibliai nők című előadásával várta a vendégeket.
A történet íve a Teremtéstől egészen Jézus feltámadásáig visz minket kiválasztva az Ó- és Újszövetség egy-egy nőalakját, akik mind-mind tanítanak nekünk valamit ma is. Általuk láthatjuk, hogy a nők - akkor, és ma is - mennyiféleképpen szeretnek, szolgálnak, próbálnak helytállni az élet megannyi területén...
"Anyának lenni öröm és ajándék..."
"Mi, asszonyok őrizzük a tűzhely melegét, a szívek melegét. Gondoskodnunk kell a családi békéről... Minden ünnepet széppé teszünk."
"Anyám, köszönöm jóságodat, hogy lelkembe a szeretetet plántáltad. Köszönöm, hogy imádságos, tiszta életeddel példát adtál."
"A magzatokat hordozó boldog asszonyok közvetítésével is árad a kegyelem."
"Jöttem, hogy szolgáljalak, segítselek, szükségedben melletted legyek."
"Szívem minden szeretetével kísérlek, nem hagylak magadra!"
"Nem kell nagy dolog, hogy vigaszt tudjunk adni a családban, csak egy kendő, amivel letörölhetjük a könnyeket, hogy enyhítsük a bánatot, a fájdalmat.
"Könnyeink hatalma nagy titok. A könnyek megfagyott szíveket olvasztanak fel, börtönajtókat nyitnak, elmossák a gyűlöletet..."
Mindamellett, hogy szeretetükkel ott vannak családjaik, felebarátaik mellett, emberek, esendőek is:
"Uram, én is tudok kegyetlen lenni: odaütni szóval, néha tettel, ahol a másiknak a legjobban fáj."
"Önzők voltunk, saját vágyainkat akartuk megvalósítani, mert nem szerettük eléggé a ránk bízottakat, mert féltünk magunkat egészen odaadni."
"Mert hűtlenek voltunk Istenhez, hűtlenek voltunk a társunkhoz, az elveinkhez."
"Siratjuk gyermekeinket, mert nem tekintjük őket áldásnak. Önszeretetünkben, kényelmünkben nem hagyjuk megszületni őket, vagy, ha megszülettek nem óvjuk őket eléggé, nem tekintjük az érdekeiket..."
Isten azonban mindvégig ott volt velük, mellettük, mind megtapasztalták segítségét:
"Megszegtem a tilalmat.... de Isten megtartotta életünket."
"Helytelenül nem hittem az Úr szavának... Az Úr úgy tett velem, ahogy megmondta..."
"Imádkoztam Istenhez: Segíts meg elhagyatottságomban, hiszen más segítőm rajtad kívül nincsen!
Isten meghallgatta imáinkat és megadta a királynak a bölcsességet, hogy igazságot szolgáltasson mindenkinek..."
Már ők is megtapasztalták, hogy maguk ereje nem elég, csak Isten segítségével boldogulnak, s az elhangzott gondolatok pedig folytatódtak, kiteljesedtek a szentmisében már az olvasmányban: "Derék asszonyt ki talál?" majd a homíliában Titusz atya által Szent Erzsébet történetében. Meghallgattuk mennyi sok jót tett, és milyen önzetlenül, rövid élete folyamán, tulajdonképpen a Főparancsot megélve: Szeresd Uradat, Istenedet teljes szívedből, teljes lelkedből, teljes elmédből, és minden erődből, szeresd felebarátodat, mint önmagadat!
Mindenkiben meglátta a szenvedő Jézust, olyan elhagyott és elhanyagolt embereket, betegeket fogadott be, akik a közösségből kitaszítottak voltak, akikkel mások nem törődtek, szétosztotta a királyi palota vagyonát... Hogyan volt erre képes? Folyamatos Isten-kapcsolattal és imádsággal kicsi gyermekkorától kezdve.
Ő már nem csak elfogadta Isten szerető jelenlétét, segítségét, tudatosan kereste azt, időt szánt Istenre, Őt szerette mindennél jobban, és így tudta embertársait is erőn felül szeretni. Szeretni, szolgálni tettekkel, nem csak szavakkal. Ahogy Titusz atya is felhívta rá a figyelmünket, Isten-szeretet nélkül nincs igazi ember-szeretet.
Ezért próbálunk mi, mai emberek is kicsit Erzsébet nyomdokaiban járva, rá emlékezve, ilyenkor hagyományosan egy kicsit még többet segíteni, caritas csoportjaink, és minden jóérzésű adakozó testvérünk segítségével megkeresni azokat, akik leginkább rászorulnak a segítő adományokra. Az idei évben az Ukrajnában már több mint 1000 napja tartó háború áldozatainak próbálunk apró enyhülést nyújtani, tárgyi, anyagi segítséget közvetíteni, és imádkozni. Imádkozni, imádkozni, imádkozni! Mert az imának hatalmas ereje van.
Felemelő, szép ünnepben volt részünk, amihez az adományok gyűjtésén kívül az is hozzájárult, hogy együtt örülhettünk Banák Zoltán és Nagy Lajos testvéreinkkel. Zoli nemrégiben Caritas Hungarica díjban részesült a Caritas szeretetszolgálatában végzett munkájáért, Lajos diakónus pedig diakónussá szentelésének 30. évfordulóján pápai áldást kapott Hortobágyi Cirill főapát úr közvetítésével. Köszöntöttük Erzsébet nevű testvéreinket is.
Azt hiszem ez is nagyon fontos. Kell az, hogy a mindennapok rohanásában tudjunk megállni, ünnepelni, emlékezni. Fontos az is, hogy akik a szolgálatot végzik, olykor erőn felül, olykor évtizedeken keresztül, valamiféle visszajelzést kapjanak, és fontos nekünk, hogy példaképként álljon előttünk akár egy szentünk, akár a Biblia egy szereplője, akár bármelyik ma élő testvérünk.
Jó volt látni, hogy távoli plébániákról is eljöttek hozzánk együtt ünnepelni, hogy ilyen sokan együtt lehettünk, mert nem jó az embernek egyedül lennie, mert közösségben együtt tudjuk igazán megélni hitünket, mert Jézus is azt mondta, hogy ahol összegyűlnek nevemben, ott vagyok közöttük. A szentmise után agapé várta a hozzánk érkezett kedves vendégeket.
Köszönjük mindenkinek a segítségét, idejét, aki az ünnephez bármit is hozzátett, az előadás, a szentmise, az agapé előkészítésében bármilyen szolgálatot tett, adományt hozott, köszönjük minden kedves testvérünknek a részvételt, hogy együtt ünnepelhettünk!
Ne feledkezzünk el sosem arról, hogy Isten nevében jöttünk össze, Őáltala, az ő szeretete által gyűltünk egybe, és figyeljünk mindig szavára, mert velünk van, megsegít bennünket!
Visszatérve az előadás gondolataihoz:
"A ti életetekben is ott van Isten szava: ne félj, veled vagyok!
Ne kételkedjetek benne, akkor sem, ha sokat kell várni, vagy nem úgy kapjátok az adományt, ahogy elképzeltétek.
Bízzatok!"