Kedves Mindannyian!
Nagyon hálás vagyok a Jóistennek hivatásomért, mindazért, amit tőle szüleim és húgom által kaptam. Ők már nem lehetnek itt, de hiszem, hogy az égben együtt örülnek velünk. Valamiképp pótolják őket rokonaim, akik itt vannak és a szülőfalumból Maklárról és a Nagytályáról jelen lévők.
Hálás vagyok az Istennek, amit tőle tanáraim által kaptam itt a Pannonhalmi Bencés Gimnáziumban, nagyon örülök, hogy itt lehet egykori osztályfőnököm Félix atya is.
Én is tanár vagyok, 1989 óta tanítok ebben az iskolában és tanítani fogok ezután is. Így öröm, hogy itt van Bencés Diákszövetségünk és az ALUMNI vezetősége, sok-sok egykori diákunk, tanár kollégák és mostani diákjaink (közöttük a hetedikesek, akiknek osztály-bencése vagyok), ők a diszteremben, kivetítőn követik ezt a liturgiát.
Hálás vagyok a Jóistennek papságomért, a lehetőségért, hogy a Isten igéjével és szentségeivel erősítsem testvéreimet. Külön öröm és megtiszteltetés, hogy itt lehet Maximilian Aichern kiérdemesült linzi megyéspüspök úr, aki engem 1984-ben diakónussá szentelt és elindított a papság felé vezető úton. A magyar katolikus püspöki konferencia tagjainak jelenléte megtisztelő számunkra! Területi Apátságunk a Szentlélekben összegyűjtve részegyházat alkot jelenlétük ennek elismerése és támogatás számunkra!
Hálás vagyok a Jóistennek azért, amit rendtársaim által kaptam, a Főapátság minden szerzetesétől, ide számítva azokat is, akik már elhunytak. Számomra ez a monostor az otthon, ez a szerzetesközösség pedig a családom. Hálás vagyok nektek, hogy apátotokká választottatok.
Ezen a helyen köszönöm meg Ferenc pápának, hogy a Konvent választását elfogadta és kinevezett főapáttá és a területi apátság ordináriusává. Ferenc pápa életpéldája és tanítása, amellyel Krisztus üzenetét hitelesen sugározza kortársaink, korunk társadalma felé, kiállva a rászorulók és a szegények mellett, mintaszerű, példa értékű számomra.
Az egyetemes bencés rend primás apáturának, Gregory apát úrnak a jelenléte és prédikációja, a Magyar Bencés Kongregáció Sao Pauloi, Tihanyi és Győri monostorai elöljáróinak és szerzeteseinek jelenléte; az osztrák és német bencés apát urak, atyák és testvérek, és a ciszterci, a premontrei testvéreink. A magyarországi férfi és női szerzetesrendek tagjai, közöttük tiszaujfalusi bencés nővéreink, az oblátusközösségeink jelenléte; mind azt erősítik, hogy az egyházon belül egyetlen családhoz tartozunk és közös a küldetésünk!
Végtelenül hálás vagyok a Jóistennek Asztrik főapát úrért, az ő töretlen szerzetesi lelkületéért, apáti szolgálatáért. Személy szerint azért, hogy 27 éven keresztül közvetlen munkatársa és helyettese lehettem. Közösségünk nevében köszönöm imádságát, a Magyar Bencés Kongregáció megújulásának munkálását. Köszönöm, bencés közösségünk útkeresése irányítását, ami még a 90-es évek legelején kezdődött. Valamint mindazt, amit a pannonhalmi főmonostor épületegyüttesének felújítása és intézményei felvirágoztatása érdekében tett. Köszönöm azt, hogy nagyszívű és lánglelkű atyja volt hosszú éveken át közösségünknek. Isten áldása, közösségünk és barátaink megbecsülése legyen a jutalmad.
„A monostor kísérlet arra, hogy a világ egy pici részét ideálisan rendezzük be.”
Nagyszerűnek tartjuk ezt a hívatást és küldetést.
Isten keresésében, imádságban és a Szentírást olvasva egy testvéri és otthonos közösség kialakítására törekszünk, és éljük szerzeteséletünket. Plébániáknak viseljük lelkipásztori gondját. Iskolánkban tanítunk és szervezzük az oktatási feladatot, diákotthoni nevelő munkát végzünk, a Szent Hegyen zarándokokat és turistákat fogadunk. Kulturális tevékenységet végzünk, az idősek otthonaiban rászorulókat gondozunk, és sok-sok kiváló munkatársunk segítségével részt veszünk a környék gazdasági életében is. Ezúton köszönöm meg mindannyiótok munkáját és biztosítalak benneteket arról, hogy továbbra is számítunk rátok!
Isten akaratát teljesítve élünk a monostorban, egy olyan komplex folyamat részeseiként, amelyik az egész egyház és a társadalom számára egyaránt kívánatos.
Büszkeséggel gondolok arra, hogy hazánk, népünk, a közélet jelenlévő képviselői értékelik szolgálatunkat. Mi pedig hálásak vagyunk a szolgálatunkat, fejlesztéseinket lehetővé tevő támogatásukért.
„A monostor kísérlet arra, hogy a világ egy pici részét ideálisan rendezzük be.”
A mi életünk középpontjában a templom áll, ez a Szent Márton tiszteletére szentelt ősi, Géza nagyfejedelem és Szent István király által rendelt szentély, ahol lassan ezer és félszáz éve imádkozunk az ország boldogulásáért.
Mindannyiótok élete középpontjában is a templom áll, a ti templomotok, ahol ti imádkoztok Isten országa kibontakozásáért. Itt találkozik a mi nagyszerű küldetésünk!
Ezen monostor apátjának lenni annyit tesz – mondhatjuk Simon Weil nyomán –, hogy a Lélek indíttatására vállalni az irányítás szolgálatát, annak minden terhét, úgy hogy eldobok minden ellensúlyt, épp a Lélek jelenléte miatt és a Ti támogató segítségetek, az áltatok ajándékozott bizalom miatt kedves rendtársaim munkatársaim és barátaink mindannyian, akik itt vagytok.
„A monostor kísérlet arra, hogy a világ egy pici részét ideálisan rendezzük be.”
Tegyük ezt továbbra is együtt! Isten óvjon és vezessen mindannyiunkat jó szándékú törekvésünkben!
Áldás előtt:
Szeretném megköszönni mindazok áldozatos munkáját, akik hetek óta a mai nap megszervezésén dolgoznak, különösen is azoknak, akik most is szolgálatban vannak, rendtársaimnak, a Főapátság minden munkatársának, diákjainak és a külsősöknek is.
Ennek a csodálatosan szép napnak az öröme legyen jutalmatok!
A bazilikában lévőket most a szentmise után a gimnázium tornacsarnokába várjuk egy találkozásra.
A könyvtárban lévők pedig még ne induljanak el, mert az áldás után legelőször hozzájuk szeretnék menni!
Végül, az ordináriusok ilyenkor szokásos bejelentését szeretném megtenni:
ellenkező rendelkezésig, minden rendtársamat és munkatársamat megerősítem hivatalában.